elnézem..

elnézem néha a napot , mikor felragyog a reggeli, álmos, ködös hajnalon,

és mennék messze, ahol bekúszik a hold,s kitörli a tegnapot,

poros hangulatot, örökké sikító csecsemők álmaiban..

mennék messzire, hol a föld borostyánként ragyog,

társaim a többiek, csak boldogan terelnék a csillagok,kék tengerek felé, hol a nap eltűnik a fehérlő habok mögött...

jó lenne élni örökké, ha ez marad míg látom a szivárványt eső után, hidat verni a horizont falán...

jó lenne lépkedni fenn a zsinóron, lebegve,s cipőfűzőm libegne a szél álmain...