Őszi boldogság...

Kavicsdal



Kavicsként lenni,
életed keskeny folyamában.
Őrlődni,
szenvedni,
nevetve feledni,
sírni vagy ölelni,
fájdalmad érezni,
csókolni szemed,
tépkedni szád,
kemény vágyad, érezni ölemben,
nem ereszteni kezed,
elfáradni veled.

Három Tündér...

Három Tündér benn a zöldben,

málnát szednek ,elmerülten.

Kóstolgatják melyik a jobb,

melyik hagy a szájukon nyomot.

Szőke hajuk libbenősen,

pihe karjuk, szégyenlősen,

kap a málnaszem után.

Virágok közt három virág,

övéké az egész világ.

Elmerültek benn a zöldben,

szellő fútta zöld mezőben.

nevetgéltek, s csacsogtak,



semmi gonddal nem bajlódtak.

oly csöppek még, mint harmat a fűn,

és a rét közepén hangjuk hosszan, hosszan él.

s repül tova, mint árvalányhajjal a szél.

elnézem..

elnézem néha a napot , mikor felragyog a reggeli, álmos, ködös hajnalon,

és mennék messze, ahol bekúszik a hold,s kitörli a tegnapot,

poros hangulatot, örökké sikító csecsemők álmaiban..

mennék messzire, hol a föld borostyánként ragyog,

társaim a többiek, csak boldogan terelnék a csillagok,kék tengerek felé, hol a nap eltűnik a fehérlő habok mögött...

jó lenne élni örökké, ha ez marad míg látom a szivárványt eső után, hidat verni a horizont falán...

jó lenne lépkedni fenn a zsinóron, lebegve,s cipőfűzőm libegne a szél álmain...