2011. október 25., kedd

Kavicsdal



Kavicsként lenni,
életed keskeny folyamában.
Őrlődni,
szenvedni,
nevetve feledni,
sírni vagy ölelni,
fájdalmad érezni,
csókolni szemed,
tépkedni szád,
kemény vágyad, érezni ölemben,
nem ereszteni kezed,
elfáradni veled.

Három Tündér...

Három Tündér benn a zöldben,

málnát szednek ,elmerülten.

Kóstolgatják melyik a jobb,

melyik hagy a szájukon nyomot.

Szőke hajuk libbenősen,

pihe karjuk, szégyenlősen,

kap a málnaszem után.

Virágok közt három virág,

övéké az egész világ.

Elmerültek benn a zöldben,

szellő fútta zöld mezőben.

nevetgéltek, s csacsogtak,



semmi gonddal nem bajlódtak.

oly csöppek még, mint harmat a fűn,

és a rét közepén hangjuk hosszan, hosszan él.

s repül tova, mint árvalányhajjal a szél.

elnézem..

elnézem néha a napot , mikor felragyog a reggeli, álmos, ködös hajnalon,

és mennék messze, ahol bekúszik a hold,s kitörli a tegnapot,

poros hangulatot, örökké sikító csecsemők álmaiban..



mennék messzire, hol a föld borostyánként ragyog,

társaim a többiek, csak boldogan terelnék a csillagok,kék tengerek felé, hol a nap eltűnik a fehérlő habok mögött...

jó lenne élni örökké, ha ez marad míg látom a szivárványt eső után, hidat verni a horizont falán...

jó lenne lépkedni fenn a zsinóron, lebegve,s cipőfűzőm libegne a szél álmain...

2011. augusztus 15., hétfő

az első hétvége...


\"Szomorúan\"indult a nap!Beborult és csak az Isten tudta mikor fog újból jó idő lenni.
A férfi tojást csinált reggelire finom sonkával , kávéval, és meleg kenyérrel.Reggelizés közben halkan beszélgettek. A téma állandóan változott,a migráció, a politika,család és a szex, minden belefért egy reggeli diskurzusba.
A meleg kenyér fenséges volt, és olyan érzéssel töltötte el a Nőt, mintha otthon lenne. Úgy érezte tényleg otthon van.
A Férfi kék szeme állandóan mosolygott rá.Mindig Őt nézte, miközben beszélt hozzá.
Első alkalom volt a nő életében, hogy hallgatni akart,nem beszélni, hallani a férfi hangját, meleg, duruzsoló, halk hangját. Amit Ő soha nem emelt fel.Nyugodt volt és természetes, még akkor is amikor a fülébe súgta;- Szeretkezni akarok veled!

És mindezt két falat sonkás-tojás között.A NŐ nem bírta ki, és elnevette magát, és visszakérdezett;-Most azonnal?
Nem várt választ.
Befejezték a reggelit, és mindketten elindultak a fürdőszoba felé.
Természetes volt az együtt fürdés, a fogmosás. A Nőt egyáltalán nem zavarta a Férfi lezser nemtörődömsége miközben odaállt a wc elé pisilni.
Beállt a tusolóba, és kinyitotta a csapot.
Élvezte a meleg víz csobogását, és simogatását.
Aztán már csak a kézre tudott gondolni, ami samponos -selymes érintéssel elkezdte mosni a testét.Csukott szemmel élvezte.Nem érdekelte, hogy a haja is csurom vizes lett. Ez a nagydarab ember úgy bánt vele mint egy törékeny porcelánnal.Finoman, nem hagyott ki egyetlen centimétert sem, és anélkül , hogy bármilyen jelét is adta volna annak, amiről a reggeli közben beszélt.
A Nő tudta, hogy viszonoznia kell, hisz akarta is. Élvezni akarta, és tudni, hogy a Férfinek minden érintés tökéletes.A Férfi, jó egy fejjel magasabba,ott magasodott előtte, és csukott szemmel hagyta megtörténni az egész ceremóniát.
Anélkül, hogy bármi történt volna, megtörölköztek. De az érzés ott maradt, a fülledt kívánással zsongó fej. Lassan felöltöztek.
Kinn szemerkélt az eső. Még egyszer megkérdezte a Férfi;- Nem baj, ha elázunk?
A Nő mosolyogva nemet intett;-Nem vagyunk cukorból! Menjünk.
Leballagtak a lépcsőn, és kitolták a bringákat!

2011. augusztus 10., szerda

fájó gondolatok...



fájó fejemben kopognak odabenn,
kérdeznek, hívnak, olvasnak, szólnak, ,,miért, hogy, ki vagy, mit akarsz??
s csak szóban kifakadsz, miért nem én, miért nem Ő , miért nem mindkettő....
vagy csak kérve, halkan, szóltam,tele kétséggel,
miért nem rólam szól minden hang benned, vagy bennem?
kiért a fa dől keresztbe a folyón, és utat mutat, mindennek ....
elbújok most lélekben mint só a vízben, eltűnök s csak akkor érzel majd, ha hozzám ér nyelved,lassan mint akkor este ..

Aarhus


újra itt, ahol az idő megáll számomra..
ahol elfogy a fájdalom és a szomorúság..
és telecsordul a szív-kanna boldogság-vízzel...
jó lenne tudni, hogy soha nem lesz vége...
jó lenne tudni, hogy soha nem fog fájni....