időzavar
2011. október 31., hétfő
2011. október 25., kedd
Három Tündér...
Három Tündér benn a zöldben,
málnát szednek ,elmerülten.
Kóstolgatják melyik a jobb,
melyik hagy a szájukon nyomot.
Szőke hajuk libbenősen,
pihe karjuk, szégyenlősen,
kap a málnaszem után.
Virágok közt három virág,
övéké az egész világ.
Elmerültek benn a zöldben,
szellő fútta zöld mezőben.
nevetgéltek, s csacsogtak,
semmi gonddal nem bajlódtak.
oly csöppek még, mint harmat a fűn,
és a rét közepén hangjuk hosszan, hosszan él.
s repül tova, mint árvalányhajjal a szél.
Három Tündér benn a zöldben,
málnát szednek ,elmerülten.
Kóstolgatják melyik a jobb,
melyik hagy a szájukon nyomot.
Szőke hajuk libbenősen,
pihe karjuk, szégyenlősen,
kap a málnaszem után.
Virágok közt három virág,
övéké az egész világ.
Elmerültek benn a zöldben,
szellő fútta zöld mezőben.
nevetgéltek, s csacsogtak,
semmi gonddal nem bajlódtak.
oly csöppek még, mint harmat a fűn,
és a rét közepén hangjuk hosszan, hosszan él.
s repül tova, mint árvalányhajjal a szél.
elnézem..
elnézem néha a napot , mikor felragyog a reggeli, álmos, ködös hajnalon,
és mennék messze, ahol bekúszik a hold,s kitörli a tegnapot,
poros hangulatot, örökké sikító csecsemők álmaiban..
mennék messzire, hol a föld borostyánként ragyog,
társaim a többiek, csak boldogan terelnék a csillagok,kék tengerek felé, hol a nap eltűnik a fehérlő habok mögött...
jó lenne élni örökké, ha ez marad míg látom a szivárványt eső után, hidat verni a horizont falán...
jó lenne lépkedni fenn a zsinóron, lebegve,s cipőfűzőm libegne a szél álmain...
és mennék messze, ahol bekúszik a hold,s kitörli a tegnapot,
poros hangulatot, örökké sikító csecsemők álmaiban..
mennék messzire, hol a föld borostyánként ragyog,
társaim a többiek, csak boldogan terelnék a csillagok,kék tengerek felé, hol a nap eltűnik a fehérlő habok mögött...
jó lenne élni örökké, ha ez marad míg látom a szivárványt eső után, hidat verni a horizont falán...
jó lenne lépkedni fenn a zsinóron, lebegve,s cipőfűzőm libegne a szél álmain...
2011. augusztus 15., hétfő
az első hétvége...
\"Szomorúan\"indult a nap!Beborult és csak az Isten tudta mikor fog újból jó idő lenni.
A férfi tojást csinált reggelire finom sonkával , kávéval, és meleg kenyérrel.Reggelizés közben halkan beszélgettek. A téma állandóan változott,a migráció, a politika,család és a szex, minden belefért egy reggeli diskurzusba.
A meleg kenyér fenséges volt, és olyan érzéssel töltötte el a Nőt, mintha otthon lenne. Úgy érezte tényleg otthon van.
A Férfi kék szeme állandóan mosolygott rá.Mindig Őt nézte, miközben beszélt hozzá.
Első alkalom volt a nő életében, hogy hallgatni akart,nem beszélni, hallani a férfi hangját, meleg, duruzsoló, halk hangját. Amit Ő soha nem emelt fel.Nyugodt volt és természetes, még akkor is amikor a fülébe súgta;- Szeretkezni akarok veled!
És mindezt két falat sonkás-tojás között.A NŐ nem bírta ki, és elnevette magát, és visszakérdezett;-Most azonnal?
Nem várt választ.
Befejezték a reggelit, és mindketten elindultak a fürdőszoba felé.
Természetes volt az együtt fürdés, a fogmosás. A Nőt egyáltalán nem zavarta a Férfi lezser nemtörődömsége miközben odaállt a wc elé pisilni.
Beállt a tusolóba, és kinyitotta a csapot.
Élvezte a meleg víz csobogását, és simogatását.
Aztán már csak a kézre tudott gondolni, ami samponos -selymes érintéssel elkezdte mosni a testét.Csukott szemmel élvezte.Nem érdekelte, hogy a haja is csurom vizes lett. Ez a nagydarab ember úgy bánt vele mint egy törékeny porcelánnal.Finoman, nem hagyott ki egyetlen centimétert sem, és anélkül , hogy bármilyen jelét is adta volna annak, amiről a reggeli közben beszélt.
A Nő tudta, hogy viszonoznia kell, hisz akarta is. Élvezni akarta, és tudni, hogy a Férfinek minden érintés tökéletes.A Férfi, jó egy fejjel magasabba,ott magasodott előtte, és csukott szemmel hagyta megtörténni az egész ceremóniát.
Anélkül, hogy bármi történt volna, megtörölköztek. De az érzés ott maradt, a fülledt kívánással zsongó fej. Lassan felöltöztek.
Kinn szemerkélt az eső. Még egyszer megkérdezte a Férfi;- Nem baj, ha elázunk?
A Nő mosolyogva nemet intett;-Nem vagyunk cukorból! Menjünk.
Leballagtak a lépcsőn, és kitolták a bringákat!
2011. augusztus 10., szerda
fájó gondolatok...
fájó fejemben kopognak odabenn,
kérdeznek, hívnak, olvasnak, szólnak, ,,miért, hogy, ki vagy, mit akarsz??
s csak szóban kifakadsz, miért nem én, miért nem Ő , miért nem mindkettő....
vagy csak kérve, halkan, szóltam,tele kétséggel,
miért nem rólam szól minden hang benned, vagy bennem?
kiért a fa dől keresztbe a folyón, és utat mutat, mindennek ....
elbújok most lélekben mint só a vízben, eltűnök s csak akkor érzel majd, ha hozzám ér nyelved,lassan mint akkor este ..
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)




